GDPR

GDPR-unk létrehozásakor az egyszerűségre törekedtünk. Ha megjelensz bármilyen club-os rendezvéneny azzal automatikusan elfogadod, hogy bármikor készülhet rólad fotó, videó vagy bármi amit közzé is tehetünk. 

Társaságunkban megtalálható gyakorlatilag a teljes 123-as paletta, a kombitól a kupéig, a benzinestől a dieselig, a pirostól a zöldig. Sokan közülünk már az újabb típusok felé is eltolódtak, akadnak 190-esek és 124-es járművek is.

AUTÓINK
  • Grey Facebook Icon

© 2019 Mercedes Benz W123 Club Hungary. A régi weboldal ide kattintva érhető el.

Csillagtúra

NAPSÜTÖTTE TOSCANA

...egy kis ízelítö a „dolce vita-ból”.

"OLAJFA LIGETEK ÉS HARANGTORNYOK"​

Szerintem nincs olyan ember, aki ne olvasta volna a könyvet, látta volna a filmet vagy csak hallott volna Frances Meyes amerikai írónőről, aki tönkrement házassága végett került a híres itáliai tartományba. Ha mégis akad, akkor mindenképpen olvassa el a könyvet vagy nézze meg a filmet! Amikor a club oldalán értesültem a tervről azonnal rábólintottam. Hat ökörrel sem tudtak volna itthon tartani! A fejemben előugrottak az olajfa ligetek, a domboldalakon hullámzó szőlő ültetvények, a sajtok és borok képei és a kisvárosok harangtornyai, a házak ablaka alatt zsinóron száradó frissen mosott ruhák, valamint a műemlékek, művészek és műalkotásaik. Leonardo Michelangelo…..

Több alkalommal is jártam Olaszországban ,munka, vagy éppen szabadság alatt de kimondottan Toszkána régión csak keresztülhajtottam. A kezdeti lelkesedés után, sajnos a club több tagja is visszalépett  volt, aki érthető okból, mások meg…. na de ez már így alakult. Fátylat rá. A Sovány család, Dénes és Kata, Király Árpiék Erdélyből, valamint a feleségemmel jómagam és két jó barátunk alkottuk a csapatot, na meg az 5 autó. A ceglédi benzinkúton kapta mercim  egy kamionostól az első dicsérő szavakat amitől dagadt is keblem rendesen és a nagykanizsai Nyírfás motelben a tulajtól és kislányától  a következőket. Itt aludtunk és csak ajánlani tudom mindenkinek! Nagyon kedves emberek a tulajdonosok, tiszta, csendes, kényelmes. Másnap reggel tankolás után Szlovénián keresztül céloztuk meg a Taljánokat.

Dél körül Velencét tudtuk magunk mögött és itt nem Bologna felé mentem az autópályán, hanem délnek fordulva az S309 úton Ravenna volt a cél. Kellemes napos időben gurultunk, Chioggia városkánál érdekesség, hogy az út egy szakaszon a tengerre épült. Az egyik útmenti vendéglőben ebédeltünk. Pizza, lasagne, milánói…itallal, kávéval 10 euro összegért kapható. Ravennától Forli városán keresztül az SS-67 úton folytattuk a csupán 150 km-re lévő célpont elérését. Na de ez a 150 km olyan volt mint a Gyöngyös- Kékestető szakasz 100x oda vissza! Csodaszép de olyan szerpentinekkel teli, hogy az alföldi utakhoz szokott automata váltóm nem győzött a 3-4 között kapcsolni.

"PÁLINKÁZTUNK, MÁSNAP PISA"​

Este 8 körül toppantunk be a szálláshelyre. Dénesék már vártak az apartman kulcsaival, illetve az „öreg „ Sovi egy életmentő barackpálinkával! (KÖSZI GÁBOR!) Ugyanis én marha beraktam a bika kábeltől a WD40-en keresztül mindent csak épp a házi maradt itthon! Mea culpa! A szállás jó volt. Kellemes klíma, csendes, jól felszerelt, kényelmes ágyak, de miért nem raknak fel szúnyoghálót az rejtély! Másnap reggel rövid megbeszélés  és tankolás után Pisába mentünk.

A városba érve olyan volt mintha egy kazánba léptünk volna. Iszonyatos forróság és magas pára fogadott bennünket. A ferde torony közelében parkoltunk le alig 200m-re a híres építménytől ami tulajdonképpen a dóm harangtornya. Az épületegyütteshez tartozik még a Keresztelő kápolna. Nem akarom az építésétől kezdve Galilei kísérletein keresztül szaporítani a szót, minden megtalálható a wikipédiában. Egy biztos, hogy gyönyörű! Ja és mindenhol sorba kell állni a borsos belépők mevásárlásátől a bejutásig de ez jellemző minden olasz nagyváros nevezetességeire. Az emberek 99%-a úgy áll a torony közelében mint Gyurcsók László amikor küldte a tv-n keresztül az energiát, na ekkor készítik azokat a képeket mintha tartanák a tornyot. ;)

"DÉNESÉK PIHIZTEM, MI LUCCÁBA MENTÜNK"​

Délután Dénesék Soviékkal a tengerparton pihiztek, mi pedig a közeli Luccába, Puccini szülővárosába látogattunk. Hangulatos tipikus olasz település a harangtornyaival, a piactérrel a vinotékával, ahol a szomjas vándor megtalálja a 3 euros bortól a 400 euro árcédulásig minden féle fajta nedűt. Hatalmas pince húzódik alatta, amit nem gondolna az ember, amikor belép a kívülről kicsinek látszó üzletbe.

Visszafelé indultunk, amikor belebotlottam egy szép horizontblau W123-ba. Telefonnal gyorsan lefotóztam, mire a benne ülő úriember indított és el akart hajtani a forgalommal elzárt területről. Csekély olasz tudásom előkapva megnyugtattam, hogy nem akarok neki semmi problémát csak nekem is ilyen Mercedesem van. Ettől kezdve haverok voltunk. Este a Borgo Alto udvarán Sovi apu invitálta meg  a kis társaságot egy kis borkóstolásra különféle sajtok kíséretében. Persze erdélyi társaink is előkeresték az elmaradhatatlan pálinkákat. Egyszóval jó hangulatban telt az este, éjszaka. Pénteken Firenzét „rohantuk le”! Odavezető utunkat a lassan szokásossá váló, közeli benzinkútnál reggelivel kezdtük. Croissant presszó kávé vagy capuccino közben az autóinkat is megitattuk. 

"MEGJELENT MÖGÖTTÜNK EGY RENDŐRAUTÓ"​

Firenzébe akadt némi gondunk a parkolóhoz való eljutással ugyanis a szűk utcákban Dénes navigációja elvesztette a jelet. Sebaj az enyém még mutatja az utat……és vagy 30 méter után az is megvakult. Sétálóutcákban, behajtási engedélyhez kötött sikátorokban sompolyogtunk mikor megjelent mögöttünk egy rendőrautó. Gondoltam ez most itt tarkón lövi a csapat felét az 100%, de legalább megkérdezem tőlük utolsó kívánság gyanánt, hogy hol a *>csába van az nyamvadt parkolóház. Ám azok vagy meglepetésükben, vagy nem volt kedvük 3 autónyi magyar turistával bajlódni elkanyarodtak másfelé. Végül sikerült kijutnunk a történelmi belvárosból és leparkolni a pályaudvar alatt….óránként 4 juróért!

Liliomos Szúz Mária Székesegyházhoz,  közismerten a firenzei dómhoz érve nem volt meglepő a tömeg, de nagyon bosszantó, hogy a fél napot sorban állással töltse az ember amikor annyi a látnivaló, hogy hónapokat lehetne eltölteni. Némi felárért bevitt bennünket egy idegenvezető, bónuszként elmesélte a dóm történetét a Mediciektől Dantén át sokmindent angol nyelven. A javát értettük, kis Sovi és Dénes tudásának köszönhetően. A dómról is minden megtalálható a neten viszont érdekesség benne az óra ami nem a pillanatnyi időt mutatja, hanem azt, hogy az előző napi napnyugta óta mennyi idő telt el. Sajnos a kupolába nem tudtunk felmenni, mert ahhoz újra sorba kellett volna állni és újabb 10 eurót perkálni amit még az ember ki is fizet de a sorbaállással elb…fecsérelt idő nekünk drágább volt mint a panoráma. Menjünk Michelangelo híres Dávid szobrához, ami a Galleria  dell’ Accademia épületében látható. Tudom hihetetlen, de itt is legalább 100m sor volt ráadásul kettő is a tűző napon! Ildikó mindenképp látni akarta a csodát és bevállalta sorbaállást ezért ismét elváltak útjaink. A piros merci utasai nyakukba vették a várost és az Arno folyót átívelő  Ponte Vecchion át jó nagy sétát tettünk a városban.

"VACSORA DAVINCI FALUJÁBAN"​

Pech, hogy mire felmásztunk a Forte Beleverde erődhöz nem engedtek be bennünket technikai okokra hivatkozva. Szálláshelyünk felé benéztünk a jó öreg Leonardó szülőfalujába, Vincibe. Mire megérkeztünk a múzeumok már épp zártak, de falu maga nagyon hangulatos és a dombtetőről varázslatos látvány volt a lemenő nap fényében a toszkán vidék. Leonardo szülőháza innen néhány kilométerre található, de a sötétség az egész napos városnézésben elfáradt lábaink és főleg korgó gyomrunk a hangulatos trattoria mellett voksolt. Tipikus olasz vacsoránk után valami isteni finom körtés tortát kaptunk és vidám integetést, amikor a pincérlány meglátta milyen autóval gurulunk el a híres ember falujából.

Szombaton más más programterv szerint jártuk a környéket. Soviék a Cinque terre néven elhíresült területet járták be mi a  San Gimignano- Siena- Volterra-Cecina  hullámvasutat választottuk. San Gimignano amilyen kicsi annyira elhalmozták tornyokkal és ami hozzánk köti az a történet, miszerint a települést egy bizonyos Szent Germaniusz püspök védte meg Attilától és seregétől. Arról, hogy ezt miképpen érte el nincsenek információim. Reggel érkeztünk, még a boltosok ajándékárusok is akkor kezdték kinyitni az üzleteket, a piacra is megérkeztek az árusok, szarvasgombás, olivás, bazsalikomos, meg a bánat tudja milyen  pesto szószokat árultak, és eddigi legfinomabb porchettámat is itt ettem a fagyiról nem is beszélve! Aztán mint valami verseny rajtjára 10 óra körül megindult a turisták áradata és odalett az idill. 

 

Sienába érve szerencsére a belvároshoz közel, egy benzinkút parkolójából indultunk a várost felfedezni. A város egyik érdekesség a főtér az Il Campo ahol azt a bizonyos lóversenyt az Il Palio-t is megrendezik. A tér befelé lejt, téglákkal van kirakva és egyik oldala egyenes a többi része íves mint valami orra esett alagút bejárata. Az óratorony tiszteletet parancsolóan magasodik a tér fölé. Itt is található egy dóm, a Santa Maria Assunta. Körbejárni is elég volt a padlója mozaikból van kirakva és jól tükrözi a középkori gazdagságát a toszkánai városoknak. Volterra városkája egy hegytetőre épült ahonnan már látni a csillogó Földközi-tengert és aminek a fellegvára ma börtönként funkcionál.

"VETERÁN KLUB - CECINA - TENGERPART"​

A városka főterén sétálgatva vettem észre, hogy a helyi autóklub veterán versenyt szervezett és visszagondolva több régi járgányt is láttunk Sienából jövet. A W123 club nevében írtam a vendégkönyvükbe miután megnéztük a kiállításukat ahol a Vespától a Fiat 500-ig mindenféle gyönyörűség volt, amit a magunkfajta bolondok imádnak. Ezután lerobogtunk a tengerhez Cecina városába. Ugyan Volterrától  nem tünt messzinek  az a negyven akárhány kilométer, de valójában ugyanazt éltük át mint az első nap Forli után az SS67-en. Megint csak napnyugtára értünk le a tengerpartra és hideg erősen szeles idő volt így a strandolás elmaradt, de azért térdig belementem a nagy lavórba. A szállásig visszafelé olyan úton mentünk amin addig soha. Alig 10 km-re voltunk, amikor az egyik hajtűkanyar után eltűnt az aszfaltozott út! Földúton mentem bár elbizonytalanodtam, de néhány 100 méter után újra szilárd burkolaton gurult a kis piros masina, percekkel később meg is érkeztünk. Útközben bevásároltunk, hogy viszonozzuk Soviék kedvességét, de nagyon későn értünk vissza így sajnos elmaradt a borozós est 2.0.

 

"VELENCE - TRIESZT - SZLOVÉNIA - FONYÓD"​

Vasárnap indulás haza. Dénesék később, Soviék hamarabb indultak így ismét magányosan klattyogott a dízelem. Sima utazás volt leszámítva a velencei autópálya fizető kapunál a torlódást. Triesztnél még utoljára megcsillant az Adria vize azután keresztülhasítottunk Szlovénián és habár isteni az Olasz konyha, már vágytunk a hazai ízekre. Fonyódon a Torony étteremben „ebédvacsoráztunk”. Tankolás után már csak egyszer álltunk meg hazáig valamikor este 11 re futottunk be zsibbadt fenékkel, de tele élményekkel. Mielőtt kiszálltam a kormány mögül megsimogattam a műszerfalát és megköszöntem NEKI, hogy biztonságban megtettük együtt ezt a 3000 km-t. Írhatnék bármilyen költői jelzőket a toszkán vidékre a kis településekre és a nagyobb városokra ezt látni kell. Kívánom mindenkinek, hogy jusson el ezekre a helyekre, igyon egy jó kávét, egy pohár bort, egyen egy jó pizzát, raviolit, milánóit vagy porchettát kicsit harapjon bele az olasz életformába, ha lehet egy W123 –mal.